Fényevő a gyereked? Így vedd rá az evésre!

Hogy marad életben ez a gyerek? Merül fel a kérdés az anyukákban, miután a csemetéjük több hónapja nem fogad el szinte semmi élelmiszernek nevezhető dolgot. Gyanakszunk, hogy mégis léteznek fényevők… és a mi gyerekeink pont azok.

Hogyan lehet mégis beléjük diktálni valamit, ne adj’ isten, elérni, hogy saját maguktól egyenek? Létezik valami étvágycsináló gyerekeknek? Vagy ha nem akar enni a baba, akkor nem kell erőltetni és amúgy is, nincs az az étvágyhozó, ami beválna?

Mit mond az orvos?

A szakemberek szerint, amíg a gyerek továbbra is jókedvű, mozgékony, nem beteg, nem kell különösebben aggódni. Amit megeszik, az minden bizonnyal nem semmi, inkább semmi olyan, amit mi főétkezésként elkönyvelünk. 

2-3 éves korban a növekedés lelassul, ezzel együtt az étvágy is csökken, ez természetes folyamat.

Tehát az esetek nagy részében nem kell megijedni, nincs szükség tápszerre, étvágyhozó gyógyszerre.

Miért nem eszik a gyerek?

Ha ebédet nem hajlandó enni (vagy csak pár falatot), akkor lehet, hogy sok folyadékot ivott, esetleg néhány keksz, csoki is lecsúszott előtte?

Számíthat, hogy nagyon eltérő időszakokban étkezünk, de az is elképzelhető, hogy az adott időpontban egyszerűen nem éhes.

Ha nem szeretünk egy ételt, mi sem eszünk sokat belőle – de inkább semennyit -, a gyerekek miért tennék? Van, amit csak időszakosan nem kívánunk, máskor pedig igen.

Ha egy ideje már nem eszik a gyerek, csak – a szülők, nagyszülők szerint – keveset, sokan elkezdik nyaggatni a kicsiket, így az étkezés egy utált dolog lesz számára, ami miatt még kevésbé van kedve hozzá. Ördögi kör…

A kisgyerekkor az az időszak, amikor annyi felfedeznivaló van a világban, hogy minden érdekesebb, mint az evés, az ilyen „macereára” „nincs idejük” a kicsiknek.

De! Ha hosszabb távon fennáll a probléma, hány, hasmenése van, kedvetlen, erőtlen, forduljunk orvoshoz, hiszen akár különböző betegségek is állhatnak a háttérben, amit ki kell vizsgálni.

Mit lehet tenni?

Legyen örömteli az étkezés! Ugye, hogy mennyire más, amikor csak belapátoljuk gyorsan az ételt, mint amikor beszélgetünk, nevetünk közben? Közös programként is kezelhetjük az ebédet, vacsorát, reggelit, amikor mindenki ott van, nem rohanunk, nem sürgetünk (nagyon) senkit. Sokszor nem étvágyhozó vagy hasonló kell, hanem magához az étkezéshez kell kedvet csinálni.

A kisgyerekeknek hagyjuk, hogy felfedezzék az ételeket, ízeket, állagokat, próbálkozzanak egyedül az evéssel. Ehhez segítség a kis méretű baba evőeszköz. Hogy ne kelljen utána az egész lakást (és a gyereket) kipucolni, hasznos társunk lesz a vákuumos tányér és a mágneses előke, így a takarítás és mosás egy részét megspórolhatjuk. 

A cumisüvege, kulacsa legyen ott étkezés közben is, hogy kedve szerint igyon belőle.

Érdekesebb lehet az evés, ha az étel előkészítésére, megvásárlásába, főzésébe is bevonjuk a kicsiket. Ha van kiskert, akkor meg lehet nézni, hogy hogyan növekednek a növények, vagy együtt lehet menni a piacra, boltba, a kis gyerekhátizsákba is kerülhet egy-két hazaszállítandó zöldség vagy gyümölcs. Otthon pedig jöhet az elpakolás, majd a főzés. Ha csak kettőt kavar a gyerkőc az ételen, már érezheti, hogy köze van hozzá és érdemes lesz megkóstolnia.

Ha kisebb adagokban tálalunk, akkor nem lesz olyan „ijesztő” a mennyiség, amit meg „kell” enni, könnyebben elérik a sikerélményt azáltal, ha minden eltűnik a saját kistányérukról.

A kisebb adagok, vagyis a darabkák amúgy is jobban fogynak, szinte észrevétlenül. Ha az alma egyben van, kevésbé kelendő, ha már darabolva, előbb-utóbb elfogy. Vihetünk így ételhordó termoszba csomagolva is gyümölcsöt a játszótérre is, mert ott garantáltan megéheznek 5 percen belül. De akkor viszont rögtön éhen is akarnak halni…

Ha pedig ez sem elég, akkor jöhet a turmix! A jótékony elegy elrejthet ilyen-olyan „én azt meg nem eszem” gyümölcsöt, zöldséget is és kiderülhet, hogy esetleg egész finom is. A gyerek termosz kulacsokban sokáig frissen maradnak egy hosszabb utazás közben is.

Figyelem! Vigyázni kell a „régi, jól bevált” praktikákkal, például az „addig nem állsz fel az asztaltól, míg meg nem eszed” mondás, az étellel jutalmazás vagy büntetés, zsarolás akár evészavarokhoz is vezethet!

Hol a titok?

Nincs titok. Akinek egyik gyereke jó evő, a másik pedig nem és ugyanúgy csinál mindent, az tudja. Persze, ez pont nem vigasztalja azokat, akiknél éppen nem eszik a gyerek.

Gondoljunk vissza saját gyerekkorunkra, saját 10-20-30 évvel ezelőtti vagy éppen tegnapi énünkre. Mi sem ettünk és eszünk meg mindent. Volt, amikor szinte semmit nem ettünk volna. Van, amikor egy nagy doboz fagyival ülünk a tv elé. Van, amit korábban nem szerettünk, most imádjunk. Utáljuk, ha tukmálnak, de szívesen lopódzunk a hűtőhöz. Amibe többször is benézünk, hátha „terem” ott valami finomság.

Türelem és no stress…